Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Fehér József élete a szó szoros értelmében mindannyiunk előtt nyitott könyv, hiszen „A gyalupadtól a tanári katedráig” című önéletírásában  -  sok apró részletet is elénk vetítve  - megírta az általa bejárt életút fontosabb állomásait. A Kiskundorozsmán töltött gyermekkor – benne a világháború hozadékaival – a szegedi inasévek, a szakérettségi és az egyetem elvégzése nem felhőtlen, anyagi jólétben bővelkedő világban zajlottak számára.

 A rendkívüli szegénységből indult úton az elérhető maximum számára az asztalos szakma megszerzése volt. Ezt teljesítve a Csongrádi Bútorgyárban kezdett el dolgozni, de a sors továbblendítette, mert jelentkezett a szakérettségi tanfolyamra, ahonnan újabb lehetőségek nyíltak meg előtte. A matematika iránti vonzalma a Szegedi Egyetem matematika-fizika szakára orientálta.

1955-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanárként kezdte el tanári pályafutását abban a gimnáziumban, amelyhez élete végéig hű maradt. A munkahelyre irányítás akkori rendszerének „tervszerűsége” miatt, szinte véletlenül  került ide, de nagyon megszerette az iskolát, a kollegáit, a diákokat és azt a múltat, amit egyre inkább magáénak kezdett érezni. Az évek előre haladásával a tantestület meghatározó tagjává vált, és szaktanári teljesítményére, hatni tudó pedagógus egyéniségére egyre nagyobb elismeréssel tekintettek. Az 1960-70-es évek országosan is elismert batsányis innovációnak, a reál tagozatos oktatásnak a bevezetésekor a matematika emelt szintű oktatásában vállalt kiemelt szerepet, ill. az első ilyen tagozatos osztálynak az osztályfőnöki teendőit is rábízták. Tanártársaival együtt példás közösséget, alkotószellemű, tanulásközpontú, jó légkörű kollektívát formáltak, olyan diákokat, akik mind a mai napig őrzik azokat a gyökereket, amelyek itt erősödtek meg. Diákjai és kollegái körében  elismert szaktekintélye lett  a szaktárgyának, így juthattak el tanulói az OKTV és egyéb rangos versenyeken, valamint a Matematikai Lapok megfejtéseiben kiemelkedő helyezésekhez. Szaktanári munkája eredményességéről írásában szerényen így nyilatkozik: „”Széchenyi-díjas matematikustól kezdve sokakat elkísért a matematika egész pályafutásuk alatt. Sok szép eredményt értek el a tanulmányi versenyeken. Mindezeken felül – kevés kivétellel - életükben jelentős szakmai sikereket értek el a szakmájukban, a tudományokban.”

 Egy ilyen  jó szellemű, eredményeket felvonultató alkotó pedagógus-közösséghez jó volt tartozni. Ezért is maradt  - sokakkal együtt -  a Batsányihoz hűséges tanár:  az 1955-től egészen 1993-as nyugdíjba vonulásáig. Lett volna lehetősége a Szegedi Egyetemen karriert befutni, hiszen tanársegédi ajánlattal megkeresték 1957-ben, de itt maradt, mert ráérzett a gimnáziumi korosztály oktatásának szép feladatára, és persze az is marasztalta, hogy közben családot alapított, megszületett első gyermekük, és kialakult az a biztonságos családi háttér, amely addigi életében kevéssé adatott meg.

Tanári hivatásának igényes ellátása mellett a közösség szószólójává, véleményformáló egyéniségévé vált. Karakteres kiállását, lényeglátó megnyilatkozásait az iskola falain kívül is megismerték, így  1962-ben a városi Pedagógus Szakszervezet titkárának is megválasztották Egyéniségéből fakadt, hogy nehezen viselte az állóvizet, az adott állapotokat konzerválni akaró viszonyulásokat, mert mindig látott tennivalókat a meglévő konstellációkon.

Tekintélyt kivívott munkásságának köszönhetően 1978-tól egészen nyugdíjazásáig az igazgatóhelyettesi teendők ellátásával bízták meg. A reál tárgyak oktatásának irányítása mellett a mindennapi iskolai élet szervezése (órarend, helyettesítések, túlóra-elszámolás stb.) tartozott feladatai közé.

Mint vezető törekedett a munkahelyi körülmények állandó javítására, a dolgozók közérzetének jobbá tételére. A legtöbbször a tanári szobában tartózkodott, nem húzódott vissza az irodája négy fala közé. Mindenki felvetésére odafigyelt, és szívesen fogadta az új, a fiatal kollegákat munkatársainak, s hasznos, empatikus tanácsaival igyekezett támogatni beilleszkedésüket. Bárkinek önzetlenül segített, de mértéktartó távolságtartással nem tolakodott senkire sem ráerőltetni a jó szándékát.

Évtizedeken keresztül nagy szerelme volt a fotózás, aminek fortélyait iskolai szakkör keretében az érdeklődő diákoknak is szívesen megismertetett. Óriási fotóanyagot készített az intézmény különböző eseményeiről, ezek a negatívok valahol még ma is megvannak.  Nyugdíjba vonulása után a természetfotózás vált szenvedélyévé, amit a kertészkedés és a horgászás kiegészítéseként folytatott. Pályafutása során sokszor elismerték végzett munkáját. Többször kapott kiemelt pénzjutalmat, miniszteri dicséretben részesült, és pályázatokra beküldött anyagait is több alkalommal díjazták. Legnagyobb elismerésként maga is a város által 2007-ben adományozott Pro Urbe díjat tartotta. Ezt az elismerést nemcsak a gimnáziumban végzett kiemelkedő tanári munkájáért, hanem az önkormányzatban végzett tevékenységéért, alpolgármesteri feladatellátásáért kapta. 1994-től 1998-ig volt a Belváros önkormányzati képviselője és egyben a város alpolgármestere. Az oktatás- és egészségügy feladatellátásáért volt elsősorban felelős, és szívügyének tekintette a munkahelyteremtés segítését is.

Egy kivételes képességű, nagyon mélyről induló, nagyszerű embertől, kiváló matematika tanártól kell végső búcsút vennünk.  Intelligens, szigorú értékeket, normákat, életelveket valló, az igazságtalanságot elviselni nehezen tudó, őszinte és őszinteséget elváró egyéniségét meg fogjuk őrizni emlékezetünkben.

Fábián György  nyugalmazott gimn. igazgató