Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Az iskolámban, a Csongrádi Batsányi János Gimnáziumban 2005-ben országosan az elsők között vezettük be a robotika oktatását technika és informatika órán. Az évek hosszú során természettudományos projektek, tehetséggondozó műhelyek vezetésével arra törekedtem, hogy diákjaim megismerjék a természettudományos kutatómunka alapjait, az automatizálás és a robotika alkalmazási területeit, a kísérletek és mérések korszerű, számítógéppel támogatott lehetőségeit. Számomra az előrelépés és a szakmai fejlődés egyik fő mozgatórugója ma is az, hogy a gyerekekkel együtt tudjak gondolkodni, dolgozni egy-egy izgalmas, érdekes problémán. A technológiai gyors fejlődése tálcán kínálja a kihívásokat.

A nyolcosztályos gimnáziumi képzés lehetőséget biztosít arra, hogy a technológia iránt fogékony korszakukban, 11-12 éves korukban találkozzam a gyerekekkel, és közülük jó néhányukkal egészen az érettségiig együtt munkálkodjunk.

Örömmel tölt el, ha diákjaim programozói és robotkonstrukciós versenyeken, projekteken hazai és nemzetközi mezőnyben is eredményesek, de legalább ilyen fontos a megmérettetéshez vezető út. Ezen út során a diákok olyan kihívásokkal birkóznak meg, amelyek a tanultak alkotó alkalmazását igénylik, új ismeretek új módon való megszerzésére ösztönzik őket, fejlesztik kreativitásukat, együttműködési készségüket, az eredmények elérése érdekében tett erőfeszítések hozzájárulnak személyiségfejlődésükhöz. Egy-egy siker után is biztatom a diákokat a továbbfejlesztési irányok keresésére, jövőbeni lehetőségeken való gondolkodásra. Így segítem azt, hogy a csongrádi gimnáziumból továbbinduló diákok eredményesek legyenek a felsőoktatásban és életpályájukon, továbbvigyék kreativitásukat, innovációs törekvéseiket, az együttgondolkodás, és a közös munkálkodás örömét. E pedagógiai törekvéseim tartalmi alapját, kiindulási pontját adták azok a tanulókísérletek, amelyek e tanulmányba beemeltem.