Nem középiskolás fokon…
„Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt.”
Ezt az idézetet is választhattuk volna mottójául annak a tanulmányi kirándulásnak, melyet november 11-én szerveztek számunkra tanáraink, hogy bepillanthassunk az egyetem tudományos világába. Csapatunk tagjai azok a diákok voltak, akik már többször kipróbálták magukat tanulmányi versenyeken, s az utóbbi hónapokban bemutatták egymásnak, hogy a különböző tudományterületek nem állnak egymástól távol, tudunk egymásnak segíteni, tanácsot adni,egymásközt akár lehetünk tanítványból mesterek.
Néhány hete még mi mutattuk be a többieknek, hogy hogyan alkalmazhatjuk akár természettudományos területen is a disputát, most pedig abba nyertünk bepillantást, hogy az informatika hogyan képes arra, amire a humán tudományok: segítségével is megőrizzük a múltat, alkalmazkodunk a jelenhez, befolyásoljuk a jövőt. Így kerültem én is a humán érdeklődésemmel az informatika világába, robotok és lézerek és technikai kellékek közé.
A szegedi kirándulásunk első állomása a Szent-Györgyi Albert Agora volt, ami a város egyik legmodernebb rendezvényháza, ahol a tudomány, a szórakozás is megfér egymás mellett, az egyik szinten kicsiknek játszóház, a másik szinten tudósoknak bemutatóterem, kiállítás található. Csodálatos volt látni, hogy van egy olyan közösségi hely, ahol életkortól, érdeklődési területtől függetlenül itt megtalálja az elfoglaltságát mindenki, akit összeköt a tudásvágy. A Szegedi Tudományegyetem az Agorán belül létrehozta az Informatoriumot, ahol információs szolgáltatások vehetők igénybe, megvalósulhat elkötelezett diákok, kutatók interakciója. Nekem mégis az emeleten berendezett lakás tetszett a legjobban, ahol megcsodálhattuk, hogy az informatika segítségével hogyan tehetjük komfortosabbá életünket. Megtekinthettük az Agora informatikai gyűjteményét, ahol kipróbálhattam, hogyan telefonálhattak nagyszüleink, az érdeklődők pedig megérthették ennek tudományos hátterét is. Megtudhattuk, hogy a számítástechnika hőskorát szimbolizáló gépekből ennyire sokrétű gyűjteménnyel egyik múzeum sem rendelkezik a világon. Találkozhattam Szeged “Robot Katicájával”, ami egy olyan robot 1956-ból, ami intelligensen érzékelte azt is, ha bántani akarta valaki, azt is, ha kedveskedtünk neki. A látványlaborban a lézerek világával ismerkedtünk, szemléletes bemutatót kaptunk a fizikai jelenségről. Kirándulásunk következő állomása a József Attila Tanulmányi és Információs Központ volt. Az új épületben Magyarország talán legmodernebb egyetemi könyvtára működik, mely szinte minden karnak, intézetnek, tanszéki könyvtárnak az állományát, szolgáltatásait egyesíti. A központban egyidejűleg több mint ezer fő tud egyszerre tanulni, ezzel ez az ország legnagyobb befogadó képességű tanulási tere. A megszokott könyvtári környezetünk eltérő ettől a hatalmas intézménytől, de minél több időt töltöttünk itt, annál inkább éreztük, hogy a könyvek illata itt is ugyanaz, mint a világ bármely könyvtárában. Utunk utolsó állomása az egyetem informatikai tanszékén volt, ahol a robotikáról hallhattunk az egyetemen oktatóktól. Kipróbálhattuk az egyetemen kifejlesztett robotokat, az ezen a területen versenyző társaink alig tudtak elszakadni az irányítókartól.
Sokat tanultunk ezen a napon nemcsak a tudományról, egymástól is, magunkról is. A tudást megszerezhetjük könyvekből is, de saját tapasztalatainkon keresztül hatékonyabban tanulunk. A világ csodáit látni, érezni, irányítani hatalmas kaland, mi ebbe kóstolhattunk bele, láthattuk, hogy tudásunkkal befolyásolhatjuk a jövőnket. Tanultunk nem középiskolás fokon…
Az utazás a Nemzeti Tehetségprogram keretében a (NTP-TFK-MPA-12) "Tanítványból mester" című projektben valósult meg.
Iskolánk működő ECL Nyelvvizsgahely.
