Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a tavaly megrendezett „Régen volt? Hol is volt?” című középiskolai vetélkedő országos döntőjén első helyezést értek el a Batsányi diákjai. 2014. január 17-én Nagyistók Edit, Szabó Anett, Palásti Sára és Kiss Bettina felkészítő tanárukkal, Széll Gáborral a Raoul Wallenberg Egyesület jóvoltából meghívást kaptak az idei Wallenberg-díj átadására és részt vettek a svéd nagykövetség rezidenciáján tartott fogadáson.

A díj névadója, Raoul Wallenberg svéd diplomataként érkezett hazánkba 1944-ben, támogatta a magyarországi embermentést, így zsidók ezreit mentette meg védőútlevelek kiadásával. Wallenberg-díjban olyan személyek és szervezetek részesülhetnek, akik mindennapi tevékenységükkel és elkötelezettségükkel igyekeznek leküzdeni az előítéleteket, és egy empatikusabb világ megteremtésén dolgoznak. APáva utcai Holokauszt Emlékközpontban a bizottság titkára, Dr. Gonda Zsolt köszöntötte a díjazottakat, majd a laudációk felolvasása és az elismerések átadása után Bódis Kriszta írónő adta elő megjelenő könyvének egy megrendítő részletét.

Karin Olofsdotter, Svédország magyarországi nagykövete beszédében kiemelte, hogy mindenkinek kötelessége a rasszizmus és antiszemitizmus elleni harc, amelyben a Wallenberghez hasonló emberek bátorsága és embersége példát mutat a modern társadalom számára is. Bár a holokauszt már történelem, mindenkinek emlékeznie kell a 70 évvel ezelőtti eseményekre, hogy soha ne történhessen ehhez hasonló tragédia. A nagykövet asszony szavai után a batsányis csapat nevében Nagyistók Edit köszöntötte a díjazottakat. Kiemelte, hogy a versenyre való felkészülés során nemcsak a holokauszt történetével és Wallenberg embermentő tevékenységével ismerkedtünk meg, hanem számos emberi példával találkoztunk, amely felhívta figyelmünket egymás elfogadásának és segítésének fontosságára.

A díjak átadását követően rövid zenés műsor következett, majd állófogadáson beszélgethettünk a jelenlévőkkel és a sajtó képviselőivel. Ezután indultunk el a Wallenberg utca és a Pozsonyi út sarkán található emléktáblához, ahol 1945. január 17-én utoljára látták a diplomatát. Megrendítő beszédeket hallottunk Wallenberg tevékenységéről, majd gyertyagyújtással és virágokkal emlékeztünk meg az évfordulóról.

Utunk a svéd nagykövetség budai rezidenciájára vezetett, ahol Karin Olofsdotter nagykövet asszony tradicionális svéd ebéddel várt bennünket. Kellemes hangulatú beszélgetés kezdődött angol nyelven a mindennapjainkról és jövőbeli terveinkről, majd ő mesélt a munkásságáról és eddigi pályájáról. Nemcsak a svéd és a magyar oktatási rendszert hasonlíthattuk össze társalgásunk során, hanem szó esett a sportolás jelentőségéről, a filmekről és az Oscar-gáláról is.

Programunk egy rövid városnézéssel zárult, amelynek során megtekintettük az Európában legnagyobbként számon tartott Dohány utcai zsinagógát, felkerestük az egykori gettó határát jelölő falmaradványt, végül a Váci utcán és a kivilágított Erzsébet-hídon átkelve búcsúztunk Budapesttől.

Ezen a napon személyesen találkozhattunk olyan emberekkel, akik munkájuk során azon tevékenykednek, hogy ember és ember között ne legyen különbség a világban. Köszönettel tartozunk a Wallenberg Egyesületnek, amely kiemelkedő és úttörő munkát végez abban, hogy a diákok bevonásával és figyelemfelkeltéssel a lehető legszélesebb közönséghez juttassa el üzenetét – és ennek a meghatározó élménynek mi is részesei lehettünk.

Palásti Sára