Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Osztályunk, a 7.f  osztály a "Határtalanul"  pályázat keretében 2014. május 13-16. között kiránduláson vehetett részt, melynek választott úti célja Románia, azon belül Bihar megye volt. 

Első napon, miután átkeltünk a határon, Nagyváradra utaztunk, ahol megnéztük a Szent László Bazilikát. Ezután az osztály három csoportra oszlott.  Tábori Leventéné osztályfőnökünknek, Domokos Katalin tanárnőnek, és Kisteleki Klárika néninek is jutott egy-egy csoport. Kaptunk Nagyvárad látványosságairól szóló feladatsort és egy-egy térképet, melynek segítségével felkerestük a nevezetességeket és megválaszolhattuk a kapott kérdéseket. A városnézés után a Nagyváradi várat is megnéztük, majd továbbutaztunk a szálláshelyünkre, Biharfüredre.

Második nap hat órás túrára indultunk a túravezetőnk segítségével. Először a Csodaforráshoz, majd fel a Mezőhavas nevű, 1689 m-es csúcsra. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, a csúcsra érve szó szerint a felhők között jártunk, de a hegyek látványa és a kilátás út közben is mindenkit lenyűgözött. A nap hátralévő részét a szállásunkon töltöttük a gyűjtött vízminták vizsgálatával, és persze kipihentünk a túrával járó fáradtságokat.

A harmadik napon délelőtt, a rossz idő miatt, a szálláshelyen kellett maradnunk. Az idő jól eltelt. Volt, aki társasozott vagy kártyázott, mások pedig folytatták a vízminták vizsgálatát, és volt, aki beszélgetéssel, pihenéssel töltötte az időt. Délután ismét elindultunk egy újabb túrára, a Jád patak völgyébe. Út közben növényeket határoztunk és kőzeteket próbáltunk felismerni az osztályfőnökünk és a túravezetőnk segítségével. A hosszú séta alatt sokat beszélgettünk és sok újdonságot is megtanultunk.

Negyedik, és egyben utolsó napunkon, a szállásunkat elhagyva, a Mézgedi- cseppkőbarlanghoz utaztunk. A cseppkövek alakja, a denevérek és maga a barlang is mindenki tetszését elnyerte. Alkalmunk nyílt egy drótkötélpályán való csúszásra a magasban, amit sokan ki is próbáltak. Ezután Magyarremetére utaztunk, ahol egy Árpád-kori templomot néztünk meg, majd egy ottani tájházba is bemehettünk. Ezt követően már csak az előttünk álló hazaút volt hátra. Békéscsabán még megpihentünk egy keveset, onnantól pedig már meg se álltunk egészen Csongrádig.

Összességében a kirándulás jól telt, mindenkinek nagyon tetszett. Sok élménnyel és újdonsággal lettünk gazdagabbak, a táj gyönyörű volt, a helyi emberek is kedvesen fogadtak. Erdély varázslatosságát minden embernek csak ajánlani tudjuk!

Tábori Leventéné