Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

A mai nap cseppet sem volt átlagos. Reggel fogalmam sem volt, hogy ilyen jó napom lesz, és hogy ilyen sok élménnyel térhetek haza. 

A budapesti út egy remek szervezésű kirándulás volt, amit mindenki élvezett. 10 órakor már a Csodák Palotájában kezdünk. „Az alkotó ember előtt végtelen a tér. De ha tudásunkat nem is használjuk fel feltétlenül újabb alkotásra, akkor is minden ismeret még gyönyörűbbé teszi előttünk a világot.” – mondta Öveges József, akiről a Csodák Palotája dísztermét elnevezték. Ha belegondolunk, ez az idézet pontosan tükrözte a napunkat. Mivel a pályázat során sokszor sor került kézműves foglalkozásokra is, ezért elmondhatjuk magunkról, hogy alkotó emberek lettünk, valamilyen szinten. A Palota területe tényleg kicsit végtelennek tűnt, mert hiába ment el vagy háromszor az ember egy kiállítási darab előtt, mindig talált valami újat, valami érdekeset és valami lenyűgözőt. A Palota körbejárása során nem is használtuk fel tudásunkat új alkotásra, inkább önfeledten játszottunk és próbáltuk ki azokat az alkotásokat, melyekhez már más használta a tudását, hogy mi jól szórakozhassunk. A világ tényleg gyönyörűbb lett egy-egy sikerélmény után, mint például a Rubik kocka kirakásánál, vagy a vízvezetékek összekötésénél. Lehetőségünk nyílt egy fizika show-t megnézni, ahol fénytannal foglalkoztunk, de mindenki kedvence a ráadás volt, azaz a folyékony nitrogénnel való kísérletek. Aki szerette volna és volt hozzá elég bátorsága, az 4D-s moziba is beülhetett, ahol izgalmas rövidfilmeket vetítettek. Aki részt vett egy vetítésen, nagy élményben volt része. A víztől kezdve a dióig, minden show elemként szolgált.

A cirkuszban izgatottan vártuk az előadást, hiszen magyar cirkuszcsillagokat láthattunk a porondon. Sokak kedvence Sandra volt, az elefánt. Persze sok más érdekes előadást láthattunk. Voltak ifjú artistanövendékek, volt deszkaszám, kutya show, magasdrót-szám és lovas akrobata bemutató. Láthattuk a híres Rippel testvérek bemutatóját, a sztárvendég Cesar Pindo ügyes mutatványait és a többszörös Monte Carlo-i Cirkuszfesztiváli díjazott, Richter Flórián lovas bemutatóját, ahol Sandra is feltűnt. A Magyar Herculesként emlegetett Pakucza József is feltűnt a porondon, s bemutatta hihetetlen erejét. Azért ne feledkezzünk meg Barry Lubinról sem. A „Nagymama” karakterét játszó bohóc mindenkit megnevettetett, sok gyerek a mi csoportunkból és részt vett a bohócságaiban. A műsort mindenki imádta. A cirkuszból kiérve kellemes meglepetés ért minket, mivel a szakadt a hó, így alkalmunk nyílt egy kis hógolyózásra, míg a busz meg nem érkezett.

A nap végén fájó szívvel hagytuk el Budapestet, de az emlékeink feledhetetlenek! Csak köszönni tudjuk a sok jó programot és foglalkozást tanárainknak, akik lehetővé tették, hogy mindez valóra váljon.