Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Táborozni nagyon jó! Ezzel az élménnyel kezdhette az a 29 batsányis kisdiák nyolcosztályos gimnáziumi tanulmányait, aki élt az osztályfőnök, Pappné Hajas Ibolya által felkínált lehetőséggel, és augusztus 27-30. között négy napot töltött a Vadkerti-tó partján.

Az idei soltvadkerti tábor ötletében két, sok évre visszatekintő iskolai hagyomány ötvöződött. Az egyik az 5. osztályosoknak szervezett „beszoktató” néhány nap, még a tanév kezdete előtt, a másik pedig a soltvadkerti nyári tábor, amely évek óta a szikes tó partján kap helyet, szép természeti környezetben.  http://vadkertito.hu/

A kicsit izguló, még a csongrádi búcsúzáskor anya, apa kezét szorongató kisdiák Kiskőrösön, Petőfi szülőháza meglátogatásával kezdte programját.  A ház bejárata előtt Domokos Katalin tanárnő röviden mesélt a város történetéről, lakosainak etnikai összetételéről, majd Posta István tanár úr és Postáné Pető Györgyi tanárnő, tárlatvezetést rögtönözve, bemutatta a társaságnak Petőfi szülőházát.

http://petofimuzeum.hu/hu/aktualis.html

Ezt követte a szlovák tájházban tett látogatás, ahol helyi idegenvezető mesélt a szlovákság néprajzi hagyományairól. Ezt követően, az udvaron, népi játékokat lehetett kipróbálni.

http://petofimuzeum.hu/tajhaz/index.html

A szállás elfoglalása előtt kihagyhatatlan program volt az országszerte híres soltvadkerti fagyi megkóstolása.  

A táborhely elfoglalása, a szobák kiosztása után a társaság már türelmetlenül várta, hogy végre lemehessen a vízpartra. Annál is inkább, mert a négy nap alatt kegyeibe fogadott bennünket a természet: igazi strandidőnk volt!

A tó homokos partja, lassan mélyülő medre ideális helyszín várépítésre, strandolásra, evezésre, vízi biciklizésre. A füves területen pedig lehet kártyázni, labdázni, tollasozni.  A narancssárga mentőmellényeket felöltve a csapat egyik fele rögtön birtokba is vette a gumicsónakot; volt, aki a kenuval próbálkozott, de az sem unatkozott, aki csak pancsolt, úszkált, ismerkedve a tóval és új osztálytársaival.

A meleg vacsora közös elfogyasztása után, miután a lelkes tanárcsapat rendbe tette a konyhát, előkerültek az elemlámpák, és éjszakai bújócska-fogócska vette kezdetét, valamint árnyképek készültek Posta tanár úr segítségével.

A hosszú nap után nem kellett ringatni a társaságot. A két-háromágyas szobák kényelmes pihenést biztosítottak mindenki számára.

Péntek délelőtt a matematikáé volt a fő szerep. Feladatlapok megoldásával hangolódott rá a csapat a közelgő tanévre, majd játékos, angol nyelvű feladatok következtek Leirerné Katona Ágnes tanárnő vezetésével.  A délutánt a strandon töltöttük.

Vacsora után körbesétáltuk a tavat, amely egy kiépített tanösvény bejárását is jelentette.  A tájékoztató táblákat elolvasva megismerkedhettünk a környék növény- és állatvilágával, a kilátóból pedig beláthattuk az egész környéket.

Mire visszaértünk, besötétedett, tökéletes keretül szolgálva egy éjszakai elemlámpás rókavadászatnak. A sárga és narancsszínű „rókák” már délelőtt elkészültek, a közel kétszáz darab csak arra várt, hogy a három csapat rájuk találjon. Bokor alatt, fűben, fatörzseken megbújva… Fél óra alatt, a szorgos kutatómunkának köszönhetően, mind előkerült.

Szombat délelőtt meglepetés várt a csapatra. Reggeli után megérkezett a lovas „taxi”, amely körbevitte a társaságot Soltvadkerten, célállomása pedig egy kisebb, de kiváló minőségű fagyit árusító cukrászda volt. A délután a strandolásé volt, akik pedig már elfáradtak a vízben, solo és uno kártyacsatákat játszottak a parton. 

Még vacsora előtt várt ránk a közeli kalandpark felfedezése. A kalandpályán kívül a játszótér is izgalmas, könnyed sportolásra alkalmas eszközökkel várt bennünket.

Visszafelé a telihold világította meg az utunkat, néhány kislány pedig cigánykerekezve zárta le a jókedvű délutánt, estét.

Egy igazi táborból nem hiányozhat a számháború sem. Vacsora után ezzel zártuk a napot.

Vasárnap délelőtt még egy kis játékos „angolozás” várt a csapatra, majd a délelőtt hátralévő részét a strandon töltöttük. Ebéd után mindenki összepakolt, rendbetettük a szobákat, közösen használt helyiségeket és búcsút intettünk a tábornak. Még megálltunk egy rövid fagyizásra, majd háromnegyed ötkor visszaérkeztünk Csongrádra.

A négy napja még anyu, apu kezét szorongató, bizonytalanul egymást és leendő tanáraikat méregető csoport helyett egy élményekkel teli, egészséges színt kapott, egymás nevét tudó és az iskolát váró gyerekCSAPAT szállt le a buszról, akik ölelkezve búcsúzkodtak és kezdték mesélni élményeiket szüleiknek.

Az ötletért és annak megvalósításáért köszönet Pappné Hajas Ibolya osztályfőnöknek, Leirerné Katona Ágnesnek és Leirer Tibornak, valamint Posta Istvánnak, Postáné Pető Györgyinek és Domokos Katalinnak.