Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Iskolánk diákjai évek óta részt vesznek az október 5-én rendezett zombori kegyeleti napon, amelynek keretében a vajdasági magyar szervezetek és az anyaország képviselői emlékeznek meg az 1848/49-es eseményekről. Az idei év azért volt különleges, mert a Zomborban rendezett ünnepi műsort hosszú előkészületek után a Batsányi-gimnázium diákjai adhatták elő A Tűzmadár: 1848/49 históriája öt képben címmel.

A Tűzmadár, kinek apja a szabadság, anyja a boldogság volt, amerre szállt, felszakadoztak az álomnehéz felhők, kisütött a nap, szivárvány tündökölt az égen, a szenvedők kínja megenyhült és az elnyomottak kiegyenesítették gerincüket… A Tűzmadár 1849. október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének napján azonban lehullott és meghalt.

A Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai évek óta részt vesznek az október 5-én rendezett zombori kegyeleti napon, amelynek keretében a vajdasági magyar szervezetek és az anyaország képviselői emlékeznek meg az 1848/49-es eseményekről. A hagyományoknak megfelelően koszorúztunk és fejet hajtottunk a zombori Szent Rókus köztemetőben az 1848/49-es emlékobeliszknél, az első világháborús honvédsíroknál, majd a Temetetlen Halottak emlékfalánál, este pedig a Magyar Polgári Kaszinó udvarán Zombor szülötte, Schweidel József honvédtábornok és az ’56-osok emléktáblája előtt.

Az idei év azért volt különleges, mert a Kaszinóban rendezett ünnepi műsort hosszú előkészületek után a Batsányi-gimnázium diákjai adhatták elő. A Tűzmadár: 1848/49 históriája öt képbencímű műsorban Ady Endre, Petőfi Sándor, Reményik Sándor és Wass Albert műveiből és megzenésített verseiből válogattunk Berczeli Alex, Horváth Ádám (12.B), Cseri Gitta, Nagyistók Edit (9.F) és Palatinus Nikolett (11.B) közreműködésével. Technikai segítséget nyújtott Tar Dóra, Korom Eszter (10.B), Keresztes-Nagy Kinga és Boldizsár Kitti (12.B).

A gimnázium képviseletében Losoncziné Szentandrási Erzsébet, az iskola nyugalmazott tanára, Kiss Attila, a Csongrádi Oktatási Központ igazgatója és Széll Gábor, a történelem munkaközösség vezetője utazott Zomborba, de a küldöttség ezúttal kiegészült Gavlik Istvánnal, a Kossuth Szövetség elnökével, akiszintén megtisztelte jelenlétével a délvidéki megemlékezést. Az ünnepi műsort követően Losoncziné Szentandrási Erzsébet és Dr. Karcher Erzsébet, a Magyar Polgári Kaszinó vezetője a hosszú évek óta tartó együttműködés zálogaként a magyar hagyományok ápolására emlékeztető szalagot tűzött a kaszinó, illetve a gimnázium zászlajára.

– Számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyire büszkék a magyarok a származásukra. Minden pillanatban látszott, hogy készültek az érkezésünkre és nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket – mesélt Keresztes-Nagy Kinga az első benyomásokról. – Megtapasztalhattam azt is, hogy sok itthoni megemlékezéssel szemben határon túl ha csendesen is, de sokkal tisztelettudóbban idézik fel a közös múltat. Sokkal inkább érzik és élik azt a magyarságtudatot, ami nekünk természetes, és talán éppen ezért nem figyelünk fel rá. Meglepődve hallottam, hogy a Himnusz akkordjainak felcsendülése előtt néhányan az iskolazászlót nézve meghatódva suttogták: „Milyen szép!”. Ez az ünnepség nemcsak arról szólt, hogy meg kell emlékeznünk a szabadságharc áldozatairól, hanem arról is, hogy közös történelmi emlékeink összekötnek bennünket, éljünk a határnak bármelyik oldalán – foglalta össze a tanulságokat Berczeli Alex.

– Azt hiszem, az volt a legnagyobb élmény, hogy olyan emberek előtt mutathattuk be az emlékműsort, akik igazán tudják, hogy mit jelent magyarnak lenni. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyien gyűltek össze nemcsak azért, hogy tiszteletüket fejezzék ki az aradi vértanúk emléke előtt, hanem azért is, hogy megmutathassák: egy idegen országban is meg lehet maradni magyarnak – mesélt érzéseiről Horváth Ádám. – Óriási élmény volt látni, hogy a délvidéki magyarok mennyire ragaszkodnak a magyarságukhoz. A legfelemelőbb pillanatnak azt tartom, amikor a Himnuszt mindenki közösen és büszkén énekelte, és ezt senki sem érezte tehernek vagy kötelező színpadi kelléknek. Sok nézőt láttunk sírni az előadás alatt, ami nagyon megrázó volt számunkra is. Ekkor tudatosult bennem, hogy milyen sokat jelenthet egy ilyen élő kapcsolat magyar és magyar ember között a trianoni határ két oldalán – vallott tapasztalatairól Boldizsár Kitti. – Megható, ahogy a megemlékezés alatt, a temetői koszorúzásnál könny gyűlt az emberek szemébe. A fájdalom, az emlékek és az élet kovácsolta emberi arcok feledhetetlen képet hagytak mindannyiunk lelkében. Én csak kívánni tudom minél több embernek, hogy éljen át egy ilyen testvérvárosi látogatást. Úgy gondolom, hogy ennek köszönhetően átértékelünk, helyre teszünk magunkban néhány dolgot. Örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek – emlékezett vissza az út legmeghatóbb pillanataira Nagyistók Edit.

Berczeli Alex