Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

1.      nap 

Május 11-én reggel 5 órakor indultunk Csongrádról, az iskola elől. Egy hosszú utazás után megérkeztünk Nagykárolyba, első úti célunkhoz, mely a Loire menti kastélyok mintájára átalakított héttornyos, bástyás, erkélyes lovagvár, jelenleg múzeum. 

A csodálatos Károlyi kastély emeleti részét és a kiállító termeket helyi idegenvezető, a panoptikum részt idegenvezetőnk, Domokos Katalin mutatta be. A Károlyi családról és a kastélyról további ismereteket szerezhettünk tanulóink kiselőadásaiból.

Ezután megismerkedtünk Nagykároly nevezetességeivel. Először a Szarvas fogadóhoz érkeztünk, melynek ablakából tekintette meg élete szerelmét Petőfi Sándor. Az Aranyszarvas fogadóról a tanulói beszámolóból megtudhattuk, hogy a fogadóban megyebálokat is szerveztek, ugyanis abban az időben Nagykároly volt Szatmár vármegye központja. Az egyik ilyen megyebálon, 1846. szeptember 8-án ismerkedett meg és táncolt együtt először Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Itt Petőfi Sándor: Minek nevezzelek c. versét hallgattuk tanulói előadásban. Ezután elsétáltunk a piarista gimnáziumhoz, ahol Ady Endre a négy elemit elvégezte. Tiszteletünk jeléül emlékszalagot helyeztünk el. Majd a vármegye házát tekintettük meg, mely az 1830-as években épült és ahol vármegyei jegyzőként dolgozott Kölcsey Ferenc. Ezután elgyalogoltunk a református templomhoz, melynek kertjében áll Károli Gáspár szobra. Itt megtudhattuk, hogy Károlyi Gáspár (vagy eredeti írásmód szerint Károli Gáspár), Radics Gáspár néven született Nagykárolyban 1529-ben. Református lelkipásztor és a biblia első teljes magyar fordításának elkészítője volt. Sétánk végén a Petőfi Sándor szobornál egy Petőfi vers szavalatával búcsúztunk Nagykárolytól.

A nap, következő látványossága az egykoron Érmindszent, ma Ady Endrének nevezett település volt. A településen két épületet emlékmúzeumként rendeztek be, valamikor mindkettő az Ady család birtokában állott. Ady Endre szülőháza a kisebbik, nádfedeles, háromosztatú parasztház, mely előtt a Séta bölcsőhelye c. verset hallgattuk meg tanulói szavalatként. A szülőházban számos, eredetileg is a család birtokában lévő tárgyakat tekinthettük meg, amelyek mint néprajzi értékek ragadták meg figyelmünket. Ezeken kívül az Ady magánéletéhez kötődő kordokumentumokon, illetve fényképeken keresztül is bővíthettük ismereteinket.

A nap utolsó állomása Sződemeter volt, ahol Kölcsey Ferenc szülőházát tekintettük meg.

Ezután még egy hosszú utazás várt ránk, míg végül megérkeztünk szállásunkra Székre, ahol egy kiadós vacsorával zártuk a napot.

Vacsora után mindenki elfoglalta szobáját, és csoportokban megírták tanulóink a napi beszámolóikat, a készített fotókat pedig rendszerezték, és felkészültek a következő napra.

2. nap

Az első nap fáradalmait kipihenve a bőséges reggeli után meglátogattuk a helyi széki iskolát. Nagyon nagy szertettel várt minket a 7. osztály és osztályfőnökük. Bemutatták a felújított iskolát, az osztálytermeket, s végül a fiúk kipróbálták az új műfüves pályát. A jól sikerült foci után megbeszélték a mieink a helybéli hetedikes fiúkkal, hogy este visszajönnek focizni, hiszen az iskola a szálláshelyünktől alig pár percre van. A lányaink is barátságot kötöttek a helybéli lányokkal.

Az iskolalátogatás után Szamosújvárra utaztunk, ahol először Rózsa Sándor sírjánál Móricz regény egy részletét hallgattuk meg tanulónk előadásában. Ezután megérkeztünk a Szentháromság templomhoz, mely előtt egy tanulói beszámolóból megismerhettük a templom építésnek történetét. A templom az Erdélybe települt örményekhez szorosan kötődik, s ennek köszönhető, hogy a köztudatban örmény nagytemplom vagy örmény katolikus székesegyház neves ismert, melyet a templomban hallhattunk helyi idegenvezetőnktől, akinek hihetetlen nagy tudása, élményszerű beszámolója lenyűgözte a gyerekeket. Megnézhettük a templom leghíresebb oltárképét, Rubens: Levétel a keresztről festményét, mely ma már a templom tulajdona és visszakerülésének története az örmény közösség nagy büszkesége.

Elbúcsúzva Szamosújvártól a következő állomásunk Válaszút volt. Válaszút Kolozsvártól mintegy 30 km távolságra elterülő 1800 lakosú falu, melyet évszázadokon keresztül a Bánffyak birtokoltak. A válaszúti Bánffy kastély, mely ma is épségben fennáll, Wass Albert szülőháza. Ugyancsak Válaszúton született és napjainkban is itt él Kallós Zoltán, Kossuth-díjas, Corvin lánccal kitüntetett népzenekutató, aki az idén töltötte be 90 életévet s a Kallós Zoltán Alapítvány létrehozója.  Válaszúton kézműves foglalkozáson (nemezelés) vettünk részt és a néprajzi gyűjteményt csodálhattuk meg helyi idegenvezető hölgy segítségével, aki maga is az alapítvány napi munkájában vesz részt.

Ezt követően utunk Kolozsvárra vezetett, ahol megérkeztünk Fadrusz János impozáns szobrához a Mátyás-szoborhoz. A szoborcsoport híres uralkodónk, Hunyadi Mátyásnak, Kolozsvár szülöttének állított szobra, mely az 1900-as párizsi világkiállításon a zsűri fődíját nyerte el.  Az ötalakos szobor felavatására 1902-ben került sor, ahol a vendégek között ott volt Benedek Elek és Jókai Mór is. A szobor mellett, a város főterén található az erdélyi gótika egyik legszebb alkotása a Szt. Mihály templom. A gótikus stílus jegyeinek tanulói ismertetései után a templomba a bélletes kapun belépve csodálatos látvány, a színes fények áradata fogadott minket a mérműves ablakokon keresztül.

A templom megismerése után Kolozsváron további sétánk állomása Mátyás szülőháza volt, ahol az épület előtt Kolozsvári bíró történetét hallgathattuk meg. Majd Kolozsvár további nevezetességei következtek: a Babes-bolyai Tudományegyetem, Reményik Sándor szülőháza tanulói szavalattal és a Farkas utcai templom. S végül sétánk a Házsongárdi temetőben fejeződött be, ahol híres erdélyi írók, költők síremlékeit kerestük fel, s Apáczai Csere János sírjánál emlékszalagot helyeztünk el.

Mai napi utunk végén megérkeztünk széki szállásunkra és a finom, ízletes vacsora után szabadprogram következett. A fiúk a széki iskolába mentek a helybeliekkel focizni, a lányok az iskola udvarán beszélgettek az itt élő lányokkal.

A szállásra visszaérkezés után a nap eseményeit rögzítették csoportonként a naplókba, a napi fotókat rendszerezték. Ezek után lefeküdtünk, hogy felkészüljünk a holnapi hosszú útra.

3. nap

A bőséges reggeli után bőröndjeinket a buszra pakoltuk és a búcsúzás (a helybeli diákok búcsúja) után, utunk Csucsára vezetett. Megálltunk „Csinszkáéknál” az egykori Boncza kastélynál. A Sebes-Körös jobb partján fekvő Csucsa egy falucska, melynek szélében álló dombtetejére épült Boncza Miklós földbirtokos kastélya. A hely Ady Endre nevével összefonódva vált nevezetessé. Csinszka szülőháza ez, Ady Endre feleségével itt húzta meg magát az I. világháború elől, melyet a fotókon is láthattunk. A kastély mellett álló ún. „fehér házba” belépve láthattuk az Ady emlékszobát, melyben lakott és alkotott a háború néhány éve alatt a költő.

Következő megállónk a Királyhágón volt, ahol egy kis fotószünetet tartottunk. Innen indultunk Nagyváradra, kirándulásunk utolsó állomására.

Nagyváradra, Bihar megye központjába érkezve Erdély legszebb és legnagyobb barokk templomát látogattuk meg, ahol várt a helyi idegenvezető. A Nagyboldogasszonynak szentelt székesegyház elődjét még Szent László alapította. A székesegyház a pünkösdi készületek miatt virágokkal volt csodálatosan feldíszítve. A 3 hajóra tagolt székesegyház gazdag díszítése lenyűgözte osztályunkat.  Idegenvezetőnk megmutatta a főbejárat melletti Szent László-domborművet, valamint azt a királyi csatabárdot, mellyel a história szerint László vizet fakasztott egy sziklából. 

A helyi idegenvezető beszámolójából megtudhattuk és bemutatásra került, a templom legféltettebben őrzött kincse Szent László hermája és a benne tartott, a királynak tulajdonított koponyacsont darab, melyet a híres győri Szt. László-hermában lévő koponyacsontból pattintottak le.

 A templomból kijövet, a püspöki palotával szemben lévő Kanonok-sor  57 pillérű árkádsorával rendkívül hangulatos látványt nyújtott.

Ezután utunk Nagyvárad belvárosában folytatódott. Az Ady múzeum után megtekintettük a sétáló utca egykori nemesi palotáit, a Fekete Sas Palotát, Holdas-templomot és a Szigligeti Ede Színház épületét is. Idegenvezetőnk tájékoztatása folyamatos és részletes volt, minden épületnél.

Elbúcsúzva Nagyvárad Belvárosától, visszasétáltunk buszunkhoz és utunkat a határ felé vettük. Este a tervezett időben, fáradtan, de annál több élménnyel és új ismerettel gazdagodva tértünk haza.