Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

2017. május 5-én Budapesten Erkel Ferenc méltán híres operáját – Bánk bán - volt lehetőségünk megtekinteni az Erkel Színházban. Az újabb operakalandos utunkon két osztállyal vettünk részt (9/A és 10/A), így 41 fővel utaztunk fel Budapestre, hogy Katona József egyik legismertebb darabját megnézhessük. A nap folyamán természetesen még lehetőségünk volt elmenni a közeli Rendőrmúzeumba illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumban is részt vettünk a Ki vagyok én? elnevezésű tárlatvezetésen, így maximálisan igyekeztünk kihasználni fővárosunk adta kulturális lehetőségeket.

A napunk korán indult, mert a hajnali 4.46-os vonattal már Budapest felé vettük az irányt. Első utunk az Erkel Színházhoz közeli Rendőrmúzeumba vezetett, ahol a múzeumot jelenleg igazgató alezredes vezetett minket körbe és csoportunknak tárlatvezetést tartott. Sok – sok érdekes dolgot tudhattunk meg a tapasztalatai alapján, például azt, hogy az ujjlenyomat – ha például téglapakolás közben sérül az ujjunkon lévő bőr – akkor néhány nap múlva teljesen visszanő eredeti formájára és hogy egy magzatnak már 7 napos korában kialakul az anyaméhben az ujjlenyomata, ami teljesen egyedi mintázatú minden embernek. Természetesen mesélt nekünk azokról a szakmai dolgokról, amik meghatározzák a bűnelkövetők sikeres elfogását, és azt is megtudhattuk, hogy 7 kérdésre keresik a választ egy bűntény során a kriminológusok, szakemberek. A pénteki napunk legjobban várt programja természetesen a Bánk bán opera megtekintése volt, amelyet most is körülbelül 2000 diák és tanár nézhetett meg a felújított Erkel Színházban. A darab énekesei, előadóművészei profi előadással örvendeztettek meg minket és mindezt még a díszlettel, a szereplők jelmezeivel is sikerült megkoronázni. Páratlan élmény részesei lehettünk és azt hiszem, hogy a rendezők, művészeti vezetők, koreográfusok, zenészek, kellékesek mindent megtettek annak érdekében, hogy a színházba látogató diákok és felnőttek megszeressék az opera műfaját. Erkel Ferenc operája az egyik legismertebb mű és mivel érettségi tétel is irodalomból ezért mindenféleképpen fontos, hogy tanulóink jól ismerjék Katona József darabját. A felkészítő énekórák keretén belül diákjaink már előre megismerkedtek az opera cselekményével, szereplőivel, zenei részleteivel, így már tudatosan figyelhettek azokra a részletekre, melyek felcsendültek az operában. A legfelemelőbb részlet – talán nem véletlenül – Bánk bán áriája volt, (Hazám, hazám, te mindenem…) mely Bánk kettős szomorúságát tükrözi – hazája és felesége iránt. Az opera számos megható részletet jelenített meg és az egyik diákunk megjegyezte az opera végén, hogy katarzist élt át miközben hallgatta az előadást. Ez a gondolat talán mindent elmond az opera nagyszerűségéről és az általa közvetített zenei élményről. Sprok Lilla és Koscsó Fanni 10/F osztályos diákjaink a következőképpen számolnak be élményeikről: ,,Nagyon tetszett az előadás, mert a Bánk bánt olvastuk és tanultunk is róla és fantasztikus élmény volt színpadon is látni a művet, ráadásul megzenésítve. Nekem legjobban Bánk bán énekhangja tetszett. Nagyon jók voltak a díszletek is. Jól megrendezett darabot láthattunk és nekem a Hazám, hazám…részlet tetszett legjobban, mert énekóránk is tanultunk róla és élőben még jobb volt, mert felismertük.”

Szlovák Réka 9/A osztályos tanuló a következőképpen élte meg az opera előadást: „Nekem személy szerint nagyon tetszett az előadás. A díszlet és a jelmezek a maguk egyszerűségével is nagyon jól visszaadták a korszak akkori viszonyait. Az, hogy elő hangszeres kíséret volt a darabhoz még hangulatosabbá tette a művet. A színészek fantasztikus előadást nyújtottak. Szívesen részt vennék legközelebb is egy ilyen színvonalú előadáson.”

A 3 órás előadás után még egy kulturális program várt ránk, mely a Kálvin térhez közeli Petőfi Irodalmi Múzeumban valósult meg. A tárlatvezetésen Petőfi életével, életének érdekes –talán kevésbé ismert – részleteivel is megismerkedhettünk. A tárlatvezetés első érdekessége az volt, hogy megnézhettük azt az eredeti nyomdagépet, ami a 12 pontot kinyomtatta. Megtudhattuk többek között, hogy Petőfi nem szerette a bort, viszont imádott pipázni és volt egy pipagyűjteménye is. Érdekes volt számunkra az is, hogy Szendrey Júlia több okból is különleges egyéniségnek számított.  Például szókimondó, már-már akaratos egyénisége volt – Petőfihez hasonlóan. Nadrágban járt, rövid volt a haja – a „hétköznapi nők” konytyot hordtak/hosszú hajuk volt akkoriban – illetve szeretett dohányozni is. A tárlatvezetésen megnézhettük Petőfi lakásának enteriőrjét, személyes tárgyait, használati eszközeit, verseit is. Operakalandos napunk zárásaként igyekeztünk a vonatunkhoz, így este 20. 15-re szerencsésen haza is érkeztünk. A budapesti utunkat néhány fotóval is megörökítettük, melyeket a képgalériában lehet megnézni.