Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Esős ez a nap

e gyönyörű vidéken,

de lelkem mélyén, ott legbelül

ragyogva süt a nap.

Előttem egy kaland,

melyre oly régóta vágyok.

De csak itt állok és várok.

Eső cseppje egyre gyorsabban hull,

kabátomon könnyen lepereg.

Távolból egy ismerős arc int,

hirtelen a lelkem is megmered.

Mintha ma lett volna az a nap,

melyet azóta sem feledek,

régi közös képek láttán,

melyet szívem nem felejt.

Jól emlékszem arra a napra,

mikor mi ketten

közösen sétáltunk ki a partra,

s mikor mind ketten felfigyeltünk egy hangra.

A pillanat elmúlt már,

nem is egy két napja,

több mint négy éve,

hogy a mi szerelmünknek vége.

Életünk ment tovább,

s az a nap mikor mindennek eljött a vége.

Esős őszi napokon emléke, még most is,

oly nagy fájdalommal éget.

Az mi köztünk volt,

még mi magunk se tudjuk miért lett vége,

Talán a jövő az mi választ ad

e sok kérdésre.

A fájdalom mi néha elfog,

és amit ott legbelül érzek,

Fáj, de tudom, hogy menni kell

Hisz vár rám még egy jobb élet.