Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Egy reményekkel kikövezett életút, és mindaz a derűs jövőbe vetett hit, mely egész életében jellemezte Fülöp Mihályné Magyar Máriát - végérvényesen lezárult, szertefoszlott. Tudtuk, hogy súlyos betegség, gyilkos kór támadta meg szervezetét, de vele együtt bíztunk benne, hogy legyőzheti a "sárkányt". Több mint másfél éves, fájdalmakkal teli küzdelem után március 20-án - öt nappal 70. születésnapját követően - befejezte földi pályafutását. A szeretett, tisztelt ember létezése – a születéstől a halálig tartó életút – ugyan befejeződött, de a léte, az egyedi személyiségének momentumai itt maradnak, és hatnak közöttünk mindaddig, amíg emlékezünk rá, amíg fel-fel emlegetjük tetteit, gondolatait, rezdüléseit, szokásait, és mindaddig, amíg a Gimnázium – amelyért oly sokat tett – létezni fog.

A Batsányi Gimnázium közössége nevében búcsúzva, most ideidézem néhány gondolatban alakját, életútjának jellemzőit azzal, hogy aki ismerte Őt, egészítse ki a saját emlékezetében élő elemekkel, és így vigye tovább a tanárnő képét.

Magyar Mária 1948. március 15-i ünnepi napon született Csongrádon. Iskoláit is itt végezte, és 1966 júniusában kitűnő eredménnyel zárta érettségi vizsgáját a Batsányi János Gimnáziumban. A Szegedi Egyetemen matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomáját 1971-ben kapta meg. Egy évet Kiskunfélegyházán a Közgazdasági Szakközépiskolában tanított, majd férjét követve a soron jövő szemesztert egy Tab melletti község általános iskolájában töltötte. Párjával - mindketten csongrádiak lévén - visszavágytak szülővárosukba, így 1973-ban a Batsányi János Gimnázium Kollégiumának nevelőtanári állását foglalta el, mérnök férje pedig a Fűtőber alkalmazásába került. A gimnázium kinevezett matematika - fizika szakos tanára 1977. aug. 1-jével lett, ahol 2004-ig nyugdíjba vonulásáig – megszakítás nélkül – tevékenykedett.

Azon tanárok közé tartozott, akik diákként is megismerték a Batsányi világát, így sok személyes tapasztalata volt arról, hogy milyen a katedra másik oldalán lenni.

Elsősorban matematikát tanított, és több alkalommal volt osztályfőnöke gimnáziumi és óvónői szakközépiskolai osztálynak. Felelős igyekezettel látta el tanári- és osztályfőnöki feladatait. Higgadt, nyugodt, kedvességet árasztó egyénisége volt a biztosíték arra, hogy feszültségektől kevéssé terhes, derűs légkörben zajlottak a tanórái, a különféle iskolai ténykedései. Jól tudott kommunikálni, hangot találni a tanulókkal és a tanártársaival egyaránt. Mosolygós attitűdje, nyitottságot, egyetértést

sugárzó egyénisége mellett határozott lágysággal tudta ütköztetni eltérő véleményét, amit soha nem rejtett véka alá. Nem került megoldhatatlan személyi  konfliktusokba, mert mindig a jó megoldások megtalálására törekedett. S ha végül az igazság az ő oldalára került, nem ült diadalmi ünnepélyt a legyőzött felett. A tantestület életében a fokozott munkatempó, a sok elvégzendő feladat vibráló szikrák pattogásával telítette meg sokszor a tanári szobát. Ilyenkor ő volt az, aki puszta jelenlétével és tempóváltásra intő szavával le tudta csendesíteni a kerekedő feszültségeket, s ezzel a bölcs megoldások kiérlelését segítette elő.

Igazán jó empatikus készséggel rendelkező kollega, lelkiismeretes, megbízható ember volt.

Nagyszerű - talán ösztönös – tudója a tanulói motiválásnak, mert úgy tudott lelkesíteni, megerősíteni, hogy az kedvet csinált a nehezebb feladatok megoldására is. Szerette a munkáját, a tudás átadását, a tehetségek kibontakoztatásának útegyengetéseit, és jól érezte magát abban az iskolai közösségben, melynek formálásában - az idők előre haladásával – egyre inkább meghatározó szerepet játszott. A testületen belül kiérdemelt tiszteletének köszönhetően 1993-ban az

igazgatóhelyettesi megbízást úgy tölthette be, hogy azt mindenki egyhangú támogatással elfogadta. Innentől kezdve az iskola vezetésében sok egyéb részteendők mellett a reál tárgyak gondozása és a mindennapi munkafolyamatok nem túl hálás feladatainak szervezése az ő irányítása mellett is zajlott.

Nyugodt, precíz munkálkodását jó átlátó képessége, leleményes problémamegoldásai, praktikus gondolkodása segítette. Olyan vezetőtárs volt, aki az adott helyzetekben rögtön a jó válaszokat kereste, és nem azt, hogy mit miért nem lehet megoldani. Javaslataival, észrevételeivel igyekezett mindig jobbítani még akkor is, ha az többlet feladatot eredményezett. Nagy szerepe volt abban, hogy a tantestület kiegyensúlyozott légkörben eredményesen végezhette teendőit.

Matematika- fizika szakosként a racionalitások embere volt, de köztudott volt róla, hogy hozzáértéssel érdeklődött a művészeti alkotások iránt, és a rendszeresen szépirodalmat „fogyasztók” egyre szűkülő táborában is szívesen helyet foglalt. Intelligens, tájékozott, magasan művelt, bölcsen gondolkodó egyéniség volt, akit egy időben a filozófia oktatásával is meg lehetett bízni.

Élt-halt szeretett iskolájáért, az intézmény fejlődéséért. Mindig lehetett rá számítani a gyarapítást szolgáló pályázatok elkészítésében és kivitelezésben, az iskolai események, rendezvények koordinálásában és a legapróbb – de a Gimnázium életében fontos – feladatok, problémák megoldásában. Szerényen, nem harsogva tette a dolgát, így sokszor csak utólag konstatáltuk, hogy abban, amit elvégeztünk, neki milyen sok szerepe is volt. Példásan végzett munkájáért többször kapott kiemelt jutalmat, és 1988-ban Miniszteri Dicséret kitüntetésben is részesült.

2004-ben korengedményes nyugdíjba vonult, de az ismeretátadást - magántanítványoknak segítve – tovább folytatta. Nyugdíjas éveit a nyugalom a legkevésbé jellemezte. Betegségek, ápolásra szoruló hozzátartozókról való gondoskodások adták sorozatos feladatait. Ritkán nyílott lehetősége pihenésre, utazásra. Örömforrás maradt számára az unokákkal való találkozás, együttlét, de állapota súlyosbodásával ebben is már egyre kevésbé tudott feloldódni.

Tartalmas életútja lezárulását szomorú szívvel vettük tudomásul.

Köszönjük a sorsnak, hogy munkatársai lehettünk, és ígérjük, hogy jó emlékezetünkben megtartjuk őt.

 

Nyugodjon békében!

 

Fábián György

ny. gimnáziumi igazgató