Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

Nagy sikerrel zárult a Batsányi-gimnáziumban rendezett Anne Frank – Történelem a mának c. vándorkiállítás, amelyet 2015. március 10-27. között csaknem ezer látogató tekintett meg diák tárlatvezetőink segítségével.

A Batsányiban már hagyománya van annak, hogy nagy hangsúllyal ápoljuk a holokauszt áldozatainak emlékét, különösen azért, hogy az ehhez hasonló tragédiák soha többé ne ismétlődhessenek meg. Jól illeszkedik ebbe a sorba az Anne Frank-kiállítás, amely az amszterdami Anne Frank House-zal és a budapesti Zachor Alapítvánnyal együttműködve valósult meg. Ez a kiállítás 1997 óta járja a világot, eddig több mint 14 millióan látták, Csongrádon most volt látható először.

A kiállításra látogatók Anne naplóján és a Frank család történetén keresztül szinte észrevétlenül ismerhették meg a holokauszt történetét egy fiatal lány nézőpontjából, ilyen módon a mai generáció könnyebben felismerheti a kirekesztés és a diszkrimináció veszélyeit, és még többet megtudhat az alapvető emberi jogokról. A kiállítás egyik sajátossága volt, hogy 15 batsányis diák – egy kétnapos tárlatvezetői képzést követően – 45 alkalommal vezette végig az idelátogató csoportokat, hogy bemutassa Anne Frank naplóján keresztül a zsidóság megpróbáltatásait.

Számtalan pozitív visszajelzést kaptak a batsányis diákok mind a tárlatvezetések során, mind pedig az emlékkönyv lapjain, de a legnagyobb elismerés talán egy másik iskola kísérőtanárától érkezett e-mailben: „Szeretném megköszönni az egész csoport nevében a kiállítást, óriási élmény volt. Külön gratulálok a tárlatvezető diákok felkészültségéhez, a vezetés színvonalához, és ahhoz a hangnemhez, amellyel a kísérőszövegeket előadták: az ilyet nem lehet sem megjátszani, sem 2 perc alatt megtanulni, érezhetően hosszú évek munkájának eredményét láthattuk ma délelőtt.”

Megkértük a tárlatvezetőket, ők is meséljenek élményeikről, amelyeket a három hét alatt szereztek a vezetések során.

„Számomra a kiállítás egy olyan élmény volt, amely örökre megmarad. Azzal, hogy tárlatvezető lehettem, segíthettem abban, hogy minél több ember ismerhesse meg a holokauszt történetét Anne életén keresztül. Gyakran láttuk az emberek arcán, hogy átértékelik az eddigi gondolkodásmódjukat és ezután talán próbálnak egymás iránt elfogadóbbak lenni.” (V. Kitti)

„Örülök, hogy részese lehettem a kiállításnak. Ennek köszönhetően jobban megismerhettem saját magam, hogy milyen vagyok ilyen szerepben. Remélem, hogy tudtunk segíteni abban, hogy senkit ne diszkrimináljon a társadalom csak azért, mert nem olyan ember, mint a többi. Anne életén keresztül megismerni a holokausztot személyesebb és megdöbbentőbb volt, mintha általában beszélnénk róla. Annétól is sok mindent megtanultam: a legrosszabb helyzetekben is pozitívan kell a dolgokhoz állnunk.” (Á. Luca)

„A tárlatvezetés minden percét élveztem. A legnehezebb dolgom a felnőttekkel volt: elgondolkodtam azon, hogy mit is tudnék mondani azoknak, akik gyermekként talán megélték és saját szemükkel látták, hogy a szomszédjukat, ismerősüket elhurcolják.” (S. Réka)

„Sokféle élményben lehetett részünk: találkoztunk olyan látogatókkal is, akik már eleve holokauszttagadóként jöttek a kiállításra. A vezetés végén mégis sikerült rádöbbentenünk őket arra, hogy a holokauszt megtörtént esemény, és súlyos hiba lenne megkérdőjelezni a létezését. Nagyon jó volt látni, hogy a kisebb korosztályt is mennyire érdekelte a téma.” (K. Dóra)

„Számomra a kiállítás nemcsak tanulságos volt, hanem érzelmeket felkavaró is: látni a vendégek arcán a megrökönyödést, a sajnálatot és a részvétet, ugyanakkor a haragot és az ítélkezést – egyszerűen leírhatatlan élmény volt. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és azért is, hogy megismerhettem Anne érzéseit és gondolatait. Rajtuk keresztül betekintést nyerhettünk a történelem egyik legkönyörtelenebb időszakába és megtanulhattuk, hogy az előítéletek csak rosszat szülhetnek, a sztereotípiák, amelyek a fejünkben élnek, nem többek puszta kitalációknál.” (T. Dóra)

„Öröm és kiváltság volt jobban beleásni magunkat ebbe a témába, hiszen a történelem órákon kevesebb idő jut arra, hogy ilyen színes, nem mindennapi információkat tudjunk meg egy olyan múltbéli eseményről, ami sok diák érdeklődését felkeltette. Az, hogy ezt a saját szavainkkal tudtuk kortársainknak továbbadni, még nagyobb öröm volt, így az üzenet is mélyebb benyomást tett mindenkire, ezt a tárlatvezetések végén szinte mindenki szemében észre lehetett venni. Talán épp erre a személyes és meghökkentő tudás-átadásra van szükség, hogy mindenki át tudja érezni a holokauszt súlyát és azt, hogy miért nem ismétlődhet meg ez a jövőben.” (Sz. Anett)

„A kiállításon való részvétel nagyon nagy élmény volt számomra. Egy teljesen más szemszögből ismerhettem meg a holokauszt borzalmait, úgy, ahogyan egy kislány érez. Nagyon jó volt az is, hogy mi vezethettük a tárlatot, így a diákoknak még érdekesebbé tehettük, felkelthettük a figyelmüket az apró részletek iránt.” (S. Dóra)

„Úgy érzem, Anne történetének bemutatása nagyon hasznos volt. A mi korosztályunkat is teljesen lekötötte a kiállítás, valamint sikerült kiemelnünk azt, amiről igazán fontos tudnunk. Remélem a kiállítás fő üzenete, hogy ne bízzunk meg a sztereotípiákban, sok emberhez eljut.” (B. Roxána)

„Amikor jelentkeztem tárlatvezetőnek, már sejtettem, hogy valami hatalmas dolog részese lehetek majd. Nem is tévedtem. Olyan dologban vettem részt, ami nem csak a történelmi tudásomat bővítette így érettségi előtt, hanem az egész gondolkodásomra hatott. Már kisgyerekkorom óta szerettem volna magam kipróbálni tárlatvezetőként, így nagyon örültem a lehetőségnek. Remélem, hogy az a közel 250-300 ember, akivel megoszthattam Anne sorsát, hasonlóan jó tapasztalatokat szerzett! Részt venni a kiállításban egy olyan élménnyé vált, ami talán egész életemben elkísér majd.” (V. Zita)