Csongrádi Batsányi János Gimnázium,

A Batsányi János Gimnázium ‘87-ben végzett diákjainak üzenete Kedves batsányis diákok!

Ne vegyétek zokon, hogyha tegezünk benneteket, de amikor Mi először beléptünk ennek a gimnáziumnak a falai közé, Ti még meg sem születtetek és olyan dolgok történtek a világban, amit mára már a történelemkönyvekben is megemlítenek.

Gondoltad volna, hogy ez idő tájt hétfőnként még nem sugárzott adást a Magyar Televízió, és nem valami technikai malőr miatt, hanem a rendes műsorrendje szerint?

Az Internet alapjait valahol nagyon-nagyon messze még éppen, hogy csak lefektették, az informatikát az iskolában egy HT 1080Z  számítógép képviselte és szinte hihetetlen, hogy mobiltelefon meg Facebook nélkül is tudtunk tájékozódni és odaértünk mindenhova.

Megjelent az első ezer forintos bankjegy (persze még a régi), James Cameron elkészítette a Terminator-t, Prince kiadta a Purple Rain, Michael Jackson a Bad című albumot, Cseh Tamás és Bereményi Géza az Utóiratot.

Átadták az új vasúti Tisza hidat Csongrád és Szentes között.

Láttuk játszani és szurkoltunk az utolsó magyar labdarúgó válogatottnak, ami még kijutott a világbajnokságra!!!

Amikor pedig Usain Bolt Jamaikában még éppen csak botladozva megtanult járni, mi már nagy lendülettel ki is léptünk az iskolakapun.

Azóta pedig a Föld bolygó 25-ször megkerülte a Napot, és ahogy mondani szokás errefelé a Galaxisban, “eltelt egy emberöltő”, ami ezen a planétán emberi léptékkel mérve nem kevés.

Mi pedig elindultunk és megmozgattunk minden követ, benéztünk minden zugba, idegenekkel beszéltünk, kerestük az új utakat, néhányat magunk is felállítottunk, aztán visszatértünk és beszélgettünk. Ebből pedig erőt merítettünk és újra elindultunk. Megálmodtuk magunkat és az álomból valóság lett.

Negyed százada már, hogy minden ötödik évben összegyűlünk, mint valami költő helyére visszatérő madárcsapat és megosztjuk azt az energiát és szenvedélyt amit addig összegyűjtöttünk.

Szerencsére a fészek ma is nyitva áll és azok akik annak idején repülni tanítottak bennünket, ha kevesebben is, de még mindig visszavárnak.

Mi pedig úgy tűnünk fel az ég alján, mint a hajnalpír és jövünk mert ide tartozunk, ebbe a gimnáziumba, ami nem csak iskolánk, de örömeink, bánataink, szerelmeink és felnőtté válásunknak az az alaptábora, ahonnan a csúcsokat lehet támadni.

Mert batsányisnak lenni olyan volt nekünk ebben a városban, mint a kiválasztottak közé tartozni.

A szellem és a tudás alázatos és őszinte tiszteletét fogadtuk magunkba, ami nélkül nincs jövő és nincs megértés. Az örök kíváncsiság, felfedezés és a megismerés lovait tanultuk meg befogni, amelyek nyughatatlanná tettek bennünket. A játékosság örömét ismertük meg, hogy ne fáradjunk el soha.

Ezért amikor elhatározod, hogy meg akarsz érteni valamit és a könyved fölé hajolsz vagy amikor szorosan megkötöd a cipődet, mert egy igazán gyors kört akarsz futni, akkor mindig tudd, hogy ott vagyunk veled.

Amikor egymás szemébe néztek mi is látunk benneteket, mert pontosan ott álltok, ahol valamikor mi is álltunk és ha meghallgatjátok és tisztelitek egymást, bennünket is hallotok és erősebbek lehettek bárkinél.

Mert nem kisvárosi hősöket, hanem harcosokat nevel ez az iskola, akik ismerik a múltjukat, hisznek magukban és ezért nyugodtan indulnak el, amikor eljön az idejük.

Szeressétek hát őszintén ezt a gimnáziumot, a tanáraitokat és bízzatok egymásban!

Egyszer felkel majd a Nap, és Ti is elindultok, hogy egy még általatok is csak gondolatban ismert úton végig menjetek, ahol lesznek majd persze buktatók, meg nehézségek, de Mi tudjuk, hogy ki fogtok érni a sűrűből, és a legnagyobb meglepetés ott fog benneteket érni.

Amikor felnéztek.

Talán még el is fogtok mosolyodni azon, amit láttok.

Mert ott fog állni hetykén, kicsit rövidlátósan hunyorogva, a szája szegletében egy utánozhatatlan mosollyal. Ott fog állni a gimi...